Bemutatkozás

Imádok utazni, új tájakat, ízeket és kultúrákat felfedezni.
Gyerekkorom óta lehetőségem nyílt hol hosszabb hol rövidebb időt távoli országokban eltölteni, és azóta is folytonos mehetnékem van (országhatár átlépési kényszernek nevezem). Az utazások során nagyon szeretem megismerni a helyi piacokat, éttermeket, kipróbálni a különlegességeket.
Saját konyhámban is szívesen kísérletezem és aktív tagja vagyok a Nők Lapja Konyha magazin főzőcsapatának. Imádom az ezzel járó sürgést, forgást, fotózást.
A blogomban saját receptjeim mellett, utazásaim során szerzett gasztronómiai tapasztalataimat szeretném megosztani másokkal is.

2010. március 11., csütörtök

Ramen leves


Több napja rettenetesen kívánom a Ramen levest. A kínia-japán eredetű levesnek rengeteg verziója létezik, a lényeg mindegyikben ahogy az alaplevet variálják. Önálló fogásnak simán elmegy, annyi rengeteg friss zöldség, tészta van benne. A ramen szárított tojásos tészta, nagyon gyorsan elkészül, forrásban levő vízbe kell dobni, és 5 perc alatt megpuhul. A leves lehet zöldséges, rákos, csirkés, marhás... ezt ízesítik gyömbérrel, szezámolajjal, szójával, fokhagymával, újhagymával. Nekem csirke alaplevem volt, és csirkemell a múltkori grillcsirkés elcsábulásból (mikor a Kaiser's elé beparkolt egy csirkesütő). Volt itthon továbbá mángold, friss gomba (bár a shiitake jobban illett volna), és ramen tészta. Kb. 15 perc alatt készült el, és isteni volt ebben a márciusi hóesésében!

Hozzávalók 2 főre
7 dl l csirkeleves
fél grillezett csirkemell
15 dkg gomba
20 dkg mángold
10 dkg cukorborsóhéj
3 evk világos szójaszósz
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 centis gyömbérdarabka
2 szál újhagyma
2 evk mogyoróolaj vagy szezámolaj
15 dkg ramen tészta
A mogyoróolajon megfonnyasztjuk a hagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát és jöhet bele a gyömbér. Felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a szójaszószt, friss borsot tekerünk bele és alacsony lángon 10 percig főzzük. Leszűrjük a levest, hozzáadjuk a kis darabokra vágott csirkemellet, a gombát, cukorborsóhéjat, mángoldot és még pár percig főzzük. Forrnia nem szabad, így a zöldségek mind roppanósan frissek maradnak. Közben a tésztát lobogó forró vízbe dobjuk, majd elzárjuk alatta a lángot. 5 percig ázni hagyjuk a tésztát, leszűrjük és tányérokba szedjük és rámerjük a forró levest. A tetejét újhagymával szórjuk meg, aki csípősen szereti chilit is szórhat rá. Sok verzióban még főtt tojással is gazdagítják a levest, én ezt elhagytam.

2010. március 2., kedd

Sztroganov bélszín

Teljesen magával ragadott az Orosz Kulinária világa c. könyv. Nemcsak remek recepteket tartalmaz, de lebilincselően mesél az orosz konyháról, életmódról és szokásokról is. Ezúttal a Sztroganov bélszínre kattantam rá, amit amúgy is gyakran szoktam készíteni. Bár orosz ételként tartják számon, a recept eredetileg francia találmány. Odessza főkormányzója Alekszandr Sztroganov gróf Franciaországból származó szakácsa találta fel, és hűségét bizonyítva gazdájáról nevezte el a hagymás, gombás tejszínes specialitást. Nagyon finom és gyorsan elkészül!

Hozzávalók 4 személyre

50 dkg bélszín

2 hagyma

25 dkg champion gomba

3 dl tejszín

2 evőkanál vaj

1 evőkanál mustár

3-4 csemege uborka

Só, frissen őrölt bors

A bélszínt csíkokra vágjuk és az üvegesre párolt hagymán megpirítjuk. Sózzuk–borsozzuk, majd hozzáadjuk a mustárt, a felszeletelt gombát és felöntjük tejszínnel. Pár perc után hozzáadjuk a karikára vágott csemege uborkát, forrásig hevítjük, és megvárjuk míg kissé besűrűsödik. Főtt rizzsel, vagy sült burgonyával kínáljuk.

Fotó: NL Konyha


2010. március 1., hétfő

Ukrán Borscs


A borscsot, azaz a céklalevest a legtöbben orosz specialitásnak ismerik. Ezen az ukránok aztán rendszerint jól megsértődnek, mivel ez a remek étel legalább annyira ukrán, "akár a Kijevi Rusz"- mondják ők. (Orosz Kulinária c. könyvből) Nevét a brs szóból kapta, ami céklát jelent. Annak idején az orosz iskolában a trud, azaz "háztartástan" órán (mert ilyen is volt !) többször is elkészítettük, és mi külföldiek is nagyon szerettük. Amióta apukám saját termesztésű cékláival kápráztat el, ismét gyakran készítem. A borscs receptjére is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, és az évszakok változásának megfelelően, az aktuális zöldségkínálat szerint is változik mi kerül bele . Tavasszal céklalevél, sóska, nyáron sárgarépa, zöldbab, télen gomba és káposzta is kerülhet a borscsba. Ukrajnában halas, csirkés változatban is készítik, de a hús nélküli verziók is nagyon népszerűek, a kárpátaljaiban például savanyú káposzta és bab helyettesíti a burgonyát. Tartalmas, laktató leves, de nyáron jól behűtve, sok kaporral kifejezetten üdítő tud lenni.
A borscs minden fajtájára igaz, hogy a belekerülő céklát a többi zöldségtől külön főzik. Én ezúttal sütőben, alufóliában sütöttem puhára a gumókat. Mivel a cékla mellé, házi füstölésű kacsamellet is kaptam, ez került a levesbe.

Hozzávalók 4 személyre
3 közepes cékla
40 dkg füstölt kacsamell
1 fej vöröshagyma
1 szál fehérrépa
2 szál sárgarépa
1 kisebb zellergumó
3 közepes, kockára vágott burgonya
15 dkg vékony csíkokra vágott fejes káposzta
4 evőkanál paradicsompüré
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
2 ek citromlé
1 ek borecet
1 dl tejföl
1 ek liszt
Só, bors
A céklagumókat alufóliába csomagoljuk, és 200 fokos sütőben 1,5 óra alatt puhára sütjük. A kacsamellet felszeleteljük és a felaprított hagymára tesszük. (Én nem tettem külön zsiradékot alá, a kacsamell bőrös része elégnek bizonyult.) Hozzáadjuk a felszeletelt sárgarépát, fehérrépát, zellert, fokhagymát, fejes káposztát, babérlevelet kicsit megdinszteljük, majd vízzel felöntve puhára főzzük. Közben ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Mikor már majdnem minden puha, hozzáadjuk a burgonyát, és a megtisztított, kockára vagy csíkokra vágott céklát. A tejfölt simára keverjük a liszttel, beletesszük a paradicsompürét és a leveshez adjuk. Összeforraljuk, citrommal és borecettel savanyítjuk. Tálaláskor megszórjuk petrezselyemmel és (vagy) kaporral és tejfölt kínálunk mellé.